Úgy tűnik, hogy a megérzéseim nem csalnak. Ma reggel úgy keltem fel, hogy nekem mennem kell a városba és megtaláltam a legszebb ruhát a világon. Imádom, mert zöld, virágmintás, csinos. Teljesen én vagyok! Gyanús, hogy ma felavatásra kerül. A pasiknak majd leszögezem, hogy: mindent a szemnek, semmit a kéznek. Amúgy is utálom az ilyen bunkó pasikat, ajánlom majd, hogy kerüljenek el.

A ruhára visszatérve, hihetetlen, hogy mennyi örömet tud okozni egy új ruhadarab. Teljesen feldobta a napomat. Úgy döntöttem mivel közeleg a Valentin nap, meglepem magam egy új ruhával, mert megérdemlem.

A tegnapi estém jól sikerült, teázgattam és sétálgattam a barátnőmmel. Köszönöm neki! Nem kell ahhoz, bulizni meg inni, hogy jó legyen az estéd. Én az ilyen beszélgetős, sétálós programokat szeretem, de persze a buli is jöhet. Szerencsémre, mint mondtam már, én kb 1 percig se tudok csendben maradni. Nem hiszem, hogy van olyan aki unatkozna velem, maximum akkor ha egy olyan pasival vagyok, aki nem érdekel, de még akkor is utálom a csendet. Mondták nekem tegnap is, hogy kicsit megváltoztam, de persze jó értelemben. Van aki pedig csodálkozik, hogy honnan van ennyi erőm és szinte semmi bajom, mosolygok stb. Erről csak ugyan azt tudom elmondani mint eddig, hogy a múlt ez elmúlt, a jelenben vagyunk és előttünk a jövő. Mindennek van jó oldala, pozitívnak kell lenni mindig és magabiztosnak, mert az fél siker!