Hűha! Megmondom őszintén ez a mindennapos irkálás azt hittem könnyebb lesz,kifogott kicsit rajtam, de megpróbálom nem feladni, mert nagyon tetszik. Tudnék itt regényeket írni az érzéseimről, de nem teszem és nem is tehetem, mert az a valaki ha olvassa, lehet hogy majd kinevet, sőt nem lehet, hanem biztos, ezért inkább megtartom magamnak, hisz így akarta. Amiről szívesen írnék mèg ahhoz pedig az kell, hogy egy új férfi lépjen az életembe, ami remélem hamarosan bekövetkezik. Várom is, meg nem is, de egyáltalán nem görcsölök azon, hogy mindenáron kell valaki. Majd jön, ha jönnie kell. Mèg ha több év is telik el addig, szerintem megéri várnom. Addig meg értékelem azt amim van, hisz aki a kicsit nem becsüli.... A mának élek inkább, próbálok a tanulásra koncentrálni, és arra törekszem minden egyes nap hogy minél jobb legyen az életem, hogy elérjem és megvalósítsam a kitűzött céljaimat, mert tudom jól: menni fog! Ha van családod, testvéred és barátaid, akkor nem vagy egyedül!