2015. január 14., szerda

"Aki nem keres annak nem hiányzol?!"


Ez a mondás nagyon is igaz szerintem, mint az is: aki azt akarja hogy az élete része legyél, helyet csinál benne. Akinek hiányzol, minden erővel azon van hogy kapcsolatba lépjen veled, mikor csak ideje engedi beszélgessen veled, felhívjon, írjon 1 sms-t. Ha valakinek érzed a hiányát, ott van mindig a fejedben, minden gondolatod csak körülötte kering, érdekel mi van vele, mit csinál. A tárgyak pedig amiket tőle kaptál mèg jobban előidézik ezt, na én ezért szabadultam meg tőlük. Persze az én helyzetemben ez más, mert én nem kereshetem, mert nem akarja. Ő meg ugyan minek keresne?! .... De ez ugyan úgy igaz a barátokra is. Egyértelmű, hogy érdekel mi van a barátnőimmel, mert szeretem őket. Én alapból nagyon kommunikatív vagyok, bárkivel eltudok beszélgetni, akár hosszabb távon is, de igazán csak azzal megy ez, aki érdekel is. Persze ha ír valaki akkor visszaírok vagy meghallgatom amit mondd, mert nem vagyok bunkó és így vagyok nevelve. Szerintem ez a kommunikációs készség elég nagy előnyt jelent, sokszor másokra is tudok hatni és megnyílnak nekem, bár kivételek mindig vannak.
Ahogy a bejegyzéseimet írom, sokszor jövök rá olyan dolgokra amire eddig nem. Úgy látszik az írás kell nekem ahhoz, hogy átlássam a dolgokat és megértsem mi miért volt. Az egészben csak annyi a rossz, hogy amikre rájövök azok nem éppen jó dolgok. Fáj beismernem, de minden úgy van, ahogy azt én gondoltam eddig is... Az idézetek, bölcsességek pedig mind igazak, hiába próbáljuk elhinni, hogy nem, és hiába nyugtatjuk magunkat azzal, hogy hátha, sajnos  akkor is igazak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése