Mit írjak?!

Màr nagyon izgatott vagyok, alig várom, hogy végre meg legyen a korcsolyám és azzal korizzak. Ma elég átlagos napom volt, semmi bölcs gondolat nem jut eszembe, és semmilyen téma sajnos, szóval ez a bejegyzésem elég unalmas. Most jelenleg az új tabletet nézegetem, fejtegetem, de úgy érzem a telefonom marad nálam a top 1. Màr nagyon megszoktam, nem cserélném le, csak ha kipurcan (amit nem ajánlok!). Sok szép emlék köt hozzá, és sok mindent köszönhetek neki. Átvirrasztott éjszakákat, a beszélgetéseket amik sajnos vele véget értek, a rengeteg képet, smseket és mèg sorolhatnám mi mindent. Megadnék mindent, hogy ezeket visszakapjam, de ezt lehetetlen vissza szerezni. Bevallom érzem a hiányát, de mit tehetnék?! Semmit. A tegnapi zene amit megosztottam nagyon tetszik, szomorú, de igaz. Keresem folyton a sok miértre a választ, de hiába keresem nem találok választ és màr soha nem is fogok. Jó lenne azt hinni, hogy én is hiányzom neki, de az a baj, hogy ezt csak hiszem, koránt sem így van. Megígértem, hogy nem írok róla, de nem megy. Az érzéseim nem tudom kidobni, pedig nagyon szeretném, a cuccaitól lehet megszabadultam, de sajnos a szívemben mèg mindig tovább él. Lehet buta vagyok, nem kéne kicsit se szeretem mert ő csak folyton bántott, de az idő múlik, az érzések változnak, csak az emlék marad, ami örök. Egy nap majd, ha véletlenül összefutunk, aminek az esélye 0%, majd simán elsétálunk egymás mellett mint 2 idegen. Tudom hogy így lesz, sajnos így kell lennie. Olyan lesz minden mint 2012 december előtt....