Minden eltelt nap, egy új lépés, ami egyre messzebb visz a múltamtól. Úgy tartja a mondás hogy: el kell engedned a múltat, hogy lehessen jövőd. Ezzel teljesen egyet értek. Az első lépés a legnehezebb, a többi már egyre könnyebb. Egy kedves ismerősöm azt tanácsolta, hogy minden lehetőséget amit kínál az élet éljek vele és ne találjak kifogásokat, hogy miért ne, vagy hogy nincs kedvem. 1 életem van, amit jól ki kell használnom. Félreértés elkerülése végett, itt nem arról van szó, hogy összefekszek minden nap mással, egyáltalán nem, hanem ha hívnak valahová akkor miért ne mennék? Élményt nem lehet pótolni. Persze ha van valakim akkor ez nem így van, mert akkor nem nagyon lógok pasikkal, mivel tiszteletben tartom a másikat, de ha nincs senki érdemes megragadni az élet adta lehetőségeket. Tegnap is így tettem, nagyon jó napot zártam, ma pedig a barátnőimmel voltam korcsolyázni ami egyszerűen fantasztikus volt. Igaz hogy terveztük, de úgy volt hogy mégse jön nagyon össze, végül összekaptuk magunkat és elmentünk. Furcsa volt, mert nagyon féltem, mivel sose voltam még, de nagyon jól ment, valószínűleg annak köszönhetem, hogy régen nagyon sokat görkorcsolyáztam. Annyira megtetszett most ez, hogy úgy döntöttünk veszünk saját korit és amikor tehetjük elmegyünk újra. Ahogy siklottam a jégen szabadnak és boldognak éreztem magam, hiszen az hogy egyedül vagyok nem azt jelenti hogy boldogtalan vagyok. Inkább vagyok egyedül boldog, mint egy kapcsolatban boldogtalan.  Kell néha az újítás úgy gondolom, mert ha ugyan azt csinálod mindig az unalmas. Kell a szórakozás, kikapcsolódás, sport és mind emellett a barátok, barátnők akik mellett soha nem unatkozol, nem hagyják hogy szomorkodj, elterelik a rossz gondolataidat, meghallgatnak és nem csak akkor szeretnek ha boldog vagy, közel vagy és kell valami hanem mindig.