Nehéz messze lenni és kitartani, de ez más. Mikor màr nem vagy vele, beszélgettek és csak veszekedtek, mert ott van az a dolog, ami beárnyékol mindent és az a dolog egyre nagyobb. Hiába próbálod kikerülni nem megy, mert az nem a múltban volt, a jelenben is tart. Úgy érzed jobb ha beszéltek, de nem jobb, mert csak egyre messzebb kerültök egymástól. A szerelemből, őszinte érzésekből utálat lesz, nem érted hogy miért történik ez, mikor hiszel mèg benne, de rájössz hogy butaság hinni benne. Minden pillanat egy illúzió, egy mese, nem jó semmi, mert a szép szavak üresek és tudod hogy nem te vagy az egyetlen. Míg neked ír, máshoz megy, míg azt írja: Hiányzol, közbe mással van. Legbelül fáj, tudod hogy erősnek és határozottnak kell lenned, makacsnak és azt kell mutatnod "utálod" pedig nem utálod. Az eszed szerint tudod hogy ha tényleg úgy lenne ahogy mondja nem így viselkedne. Nem érted miért ilyen veled, lehet hibáztam amit bánok, de én visszakaptam ezt párszor és tudom hogy erre ment ki a játék. Ha így akarta hàt legyen, mert ugye én vagyok az a lány akivel letudná élni az életét. Ő döntése, elfogadom. Higgye azt hogy én átakartam verni nyilván azért akartam vele újra együtt lenni, higgye azt hogy mindenért én vagyok a hibás. Higgyen amit akar, kitartottam mellette mindig, de ez úgy látszik màr mit sem számít. Remélem azt is tudja, hogy én tiszta szívből szerettem, mindent megtettem és csak arra vártam hogy én legyek az egyetlen. Ahhoz képest most itt tartunk, 2-3 hónap alatt sikerült megutálnunk egymást ami fáj, mert a szívem mèg rá várt, de minek. Ahhoz hogy valami működjön, ki kell iktatni a hiba okát, de màr làtom szándékosan nem akarta. Egy kapcsolatban 2 ember van nem pedig 3. Most már újra csak 2 van, mert végleg távozom tőle, messzire, ahogyan akarta!
Úgy látszik ez az igazi távolság....
U.i.: Ez az utolsó bejegyzésem hozzád!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése