Ha màr tegnap írtam a hiányról és megbocsátásról, most az a rész jön, hogy nincs vissza csak előre. Eleget vártam rá, nincs tovább! Amíg vártam, hogy én legyek az egyetlen, addig ő mással dugott. Ha ő nem keres én se, ha ő nem szeret én se. Ennek így kell lennie. Most már tényleg elfogadtam. Elengedem végleg a múltat, csak az emlékek maradnak meg belőle, az érzések nem. Esélyt adok magamnak, hogy boldog legyek mással. Határozott vagyok, nem tud soha többet megtörni. Élvezem az életem, szabad vagyok és boldog leszek. Megmutatom a világnak, hogy a padlóról felálltam, mert ami nem öl meg az megerősít. Egy pasi után soha nem szabad sírni, 1 könnycseppet se érdemelnek. Nem írok többet se érzelmekről, se róla és semmilyen szerelmibánatos dologról. Lehet írtam màr ezt, de most komolyan gondolom. Határozott vagyok és az eszem átveszi végleg a szívem szerepét. Tudom jól, hogy több ezer férfi van még a világon, és majd egyszer valaki megköszöni neki, hogy "eldobott". Ezt már több mint 2 hónapja meg kellett volna tennem, mert túl sok vesszőt tettem oda, ahova már rég pontot kellett volna és így nem tudott volna megbántani újra meg újra. Most már tudom mit akarok, elengedni őt végleg. Sokszor mondtam màr, de utoljára elmondom: Ég veled! Nevess nyugodtan, mától már én is azt teszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése