Úgy döntöttem, hogy hétvégén nem megyek sehova. Elég volt múlthéten, meg előtte. Inkább pihenek, filmezek, takarítgatok egész hétvégén. Jövőhéten sí szünet, majd akkorra kitalálunk valamit a csajokkal.
Azért szánkózni szívesen elmentem volna, de hó helyett sajnos eső esik. Ilyenkor kb. csak aludni meg tv-zni lehet, mert az embereknek máshoz nem nagyon van kedve és mindenkit lehúz ez az idő. Remélem jövőhéten jobb idő lesz, mert ez borzalmas. Nem hiszem, hogy fogok hétvégén ide írni, max ha valamit kreatívkodok, amit nagyon szeretek, de nincs kinek. Szerintem varrni is fogok, 1-2 ruhát át kell alakítani. Mások lenéznek, hogy: Jaaj, én egyéniség vagyok, mert tudok varrni, a kérdés az, hogy ők tudnak?! Ja, nem. Akkor miről beszélünk?! Én büszke vagyok arra, hogy kreatív vagyok, és feltalálom magam, lehet nem mindent tudok megcsinálni, de megpróbálom, mert szerintem olyan nincs, hogy lehetetlen, csak tehetetlen!

Hát mit ne mondjak, van huzatom. Tegnap estétől ma délig aludtam, de jót is tett az alvás. Holnap már megyek suliba végre, hiányoznak a barátnőim már és sokkal jobban vagyok. Mai kikapcsolódásom az volt, hogy a csajokkal elmentünk az uszodába ázni és szaunázni. Nem voltunk sokáig, de olyan szinten leszívott ez a 2 óra, úgy érzem magam mint aki vagy 2 napja nem aludt, de nagyon jól éreztem magam. Ez a szauna meg főleg jót tett, de többet én nem megyek úgy érzem. A víz jöhet, de ezt hanyagolom. Jól jártunk mert a vízilabdások is lent voltak, volt kiket kukkolni. Remélem megyünk legközelebb is,nekem elég közel van, szóval főnyeremény.
A napomat még egy kis tanulással zárom, utána pedig alszok majd, mint a bunda.

Hát eddig semmi érdekeset nem tudok írni. Sajnos még beteg vagyok. Az orvostól hazajövet vettem egy új ruhát ismét, remélem ez enyhíti kicsit a betegségem! Még a holnapi napot itthon töltöm, utána megyek vissza a suliba a csajokhoz, mert azért itthon kicsit unalmas. Nem tudom a héten milyen programok várnak rám, de remélem, hogy nem lesz unalmas ez a hét, se a hétvége. A barátnőm sajnos már hazament, és az a személy is, de az internet csodákra képes... A távolság soha nem akadály, a legjobb barátnőm még így is a legjobb barátnőm és lesz is remélem örökre!

A hétvégém elég jóra sikeredett, igaz a tegnapi buli egyáltalán nem tetszett, nem nagyon élem a mulatós zenéket, a retrós része viszont tetszett. Sajnos kicsit megbetegedtem, valószínűleg azért is mert alig aludtam a héten és elég sokszor jöttem haza későn. Megérte végül is, mert egy jó hetet zártam. Múlthéten megismertem valakit, de sajnos nagyon messze lakik tőlem. Az első perctől kezdve megfogott benne valami, de tisztában voltam azzal, hogy nem sokáig lesz itthon, amit nagyon sajnálok. Nem kell félreérteni, nem azt mondom, hogy már én egyből szerelmes vagyok, nem erről van szó. Egyszerűen csak tetszik benne valami. Tudom jól, ha itthon maradna, akkor több is lehetne, de valószínűleg soha többet nem találkozunk. Ha a sors azt akarja, hogy vele legyek akkor úgy lesz!
Úgy döntöttem, hogy a mai napot a pihenésnek és a tanulásnak szentelem. Az idő is rossz, fáj a torkom, nem vagyok túl jól, de a meleg tea, méz, alvás biztos segít egy kicsit, úgyhogy el is kezdem.

A tegnapi estém elég jól sikerült, igaz kicsit későn értem haza, de elvoltunk. A film kép alapján megmondom őszintén, hogy nem tetszett, közbe meg nagyon is jó volt. Most voltam először 3D-s filmen. Jó volt a társaság, nevettünk eleget. Köszönöm nekik, várom a következő alkalmat.
Végre hétvége van ismét. Ma se fogok itthon ülni, hála az égnek. Sőt még holnap se. Rám férne pedig a pihenés, mert mostanában eléggé belelendültem ebbe az "éjszakázásba". Fárasztó, de kibírom. Ruhát nem vettem most, de van bőven mibe mennem. Jövőhéten bepótolom! Lehet holnap nem is írok bejegyzést, mert időm se lesz, letudom majd vasárnap az egész hétvégémet egy kis regényben.

Tegnap váratlan fordulatot vett az estém, ma pedig újra, a hétvégéről ne is beszéljünk. Lassan kevesebbet leszek itthon mint máshol. De én ennek mindenképpen örülök. Kinek van kedve állandóan itthon ülni, vevő vagyok mindenre. A programok gyűlnek rendesen. Màr tudom, hogy ez hiányzott az életemből. Örülök, hogy így alakult minden. Lehet butaságot írok, de sokkal boldogabb vagyok, mint a kapcsolatomban voltam, fura, de így van. Eddig mindig szinte itthon unatkoztam, most meg hívnak mindenhova. Szerencsére csinos vagyok és nem is csúnya, ami elég nagy előny. Kapós vagyok rendesen, de azèrt kapcsolat mèg nem kell. Kiélvezem minden szabad percem, élvezem az életem, mert most élek igazán.
Ma végre találkoztam a barátnőmmel, alig vártam, hogy lássam. Egyem a szívét meglepett egy parfümmel, aminek az illata nagyon jó. Elég jól ismer. Én odaadtam neki előre a kulcs tartót. Ha nincs pasim, legalább a barátnőmnek ajándékozzak Valentin napra.
Mondhatjuk, hogy a napom jól zártam, de mèg most jön a java! :)

Mostanában eléggé rávagyok állva a kocka hasra, nagy fenékre. Igaz nem kockás a hasam, de fenékben gazdag vagyok. A popóról mindig eszembejut egy mondás. "Soha ne sírj egy fiú után... inkább csinálj pár guggolást, hogy ők sírjanak amiért az a segg màr nem az övék." Nem tudom ki találta ki, de tetszik nagyon. Nagy "divat" lett ez a gyúrás meg edzés most, csak van aki túlzásba viszi. Kell a mozgás tudom, de hogy egy nőnek akkora karja legyen mint egy férfinek, és kockásabb legyen a hasa, na az durva. Én ennyire brutálisan azért nem szeretnék kinézni, na meg semmit nem is akarok szedni. Az egyik ismerősöm segített, hogy milyen tornákat végezzek, azt mondta 1 hónap után meglátszik majd. Ha mégse lesz így, legalább akkor is formában leszek, mert sose lehetsz elég jó. Készítettem magamról ma képet, igaz a hátsóm nem látszik csak a hasam, de kíváncsi leszek majd az eredményre 1 hónap múlva. Bár mindenki azt mondta, nekem nem kell semmi mozgás, így is csinos vagyok, de mindenki maga dönti el mit akar. Szerencsére van magamra elég sok időm mostmár, egy kis mozgás simán belefér. Magamnak akarok megfelelni és magam miatt akarok sokkal jobb lenni, nem más miatt!

A mai napom még fárasztóbb volt mint tegnap, majdnem elaludtam, az idő pedig nagyon álmosító. Végre holnap már szerda, csak úgy repül az idő. A változatosság kedvéért ma is vettem egy felsőt. Úgy tűnik, hogy nem bírni velem. Lassan a ruháimnak külön szoba kellesz.
A héten jön le hozzám a barátnőm, remélem hétvégén alkotunk valamit. Valentin nap alkalmából vettem neki egy kis apróságot, igaz még odébb van, de sajnos csak most találkozunk. A figyelmességem azért még szerencsére megmaradt.
Remélem holnap már nem leszek ilyen hulla, igyekszem sok folyadékot inni és gyümölcsöt eszek. Az új évi fogadalmam pedig igyekszem teljesíteni, ami az volt, hogy valamit sportolok/mozgok. Lehet vékony és csinos vagyok, de a mozgás kell, mert egészséges és talán akkor fittebb is leszek. Sajnos még hideg van a futáshoz, de ha jobb idő lesz azt is beiktatom.
A mai napra sajnos csak ez az unalmas bejegyzés jutott.

Hát mit ne mondjak, a mai reggelem nagyon nehezen indult. Alig bírtam felkelni, inkább aludtam volna suli helyett, de jól döntöttem, hogy bementem. Jól elvoltunk a csajokkal és meséltünk egymásnak a hétvégénkről személyesen is. A napomat az dobta fel teljesen, hogy végre megvan a korcsolyám. Egyszerűen csodaszép, szerelem első látásra. A következő ami még örömet okozott, hogy ma is vásároltam, új áru jött a kedvenc boltomba, egyszerűen muszáj volt bemennem. Jól tettem hogy bementem, gazdagabb lettem egy új felsővel, még ha pénzt költöttem se érdekel. Ez egy betegség esküszöm, a neve pedig : nő. Mondtam én, hogy mindennek van jó oldala, nem kell utazgatnom soha többet és megmarad a pénzem, amit csak magamra költhetek. Nem kell beszámolnom senkinek semmiről, új embereket ismerek meg és a legjobb, hogy teljesen szabadnak és boldognak érzem magam. Hihetetlen, de sikerült. A negatív dolgok végre  mind "elszálltak", csak a pozitív maradt!

A tegnapi estém nem úgy sikerült, mint terveztem. Sajnos Horváth Tamásról lemaradtam, de az események teljesen kárpótoltak mindent. Körülbelül 5 órára értem haza, de mèg szívesen maradtam volna. A részletekbe most inkább nem mennék bele. Remélem lesz mèg velük minél több ilyen "spontán" tökéletes estém. Elnézést kérek azoktól, akik kint vártak rám, legközelebb bepótoljuk.

Mit ne mondjak, az önbizalmam pár férfi feldoppingolta rendesen. Köszönöm nekik.
Holnap màr suli, a korizás pedig jövőhétre tevődik, nem hiszem hogy lenne erőnk most erre, főleg hogy majdnem 2 órakor keltem. Inkább pihenek délután, meg tanulok. Bízom benne, hogy a következő hétvégém is ilyen király lesz. A mondás pedig igaz, az, hogy egyedülálló vagyok, nem azt jelenti, hogy nincs senkim, hanem bárki az enyém lehet!

Úgy tűnik, hogy a megérzéseim nem csalnak. Ma reggel úgy keltem fel, hogy nekem mennem kell a városba és megtaláltam a legszebb ruhát a világon. Imádom, mert zöld, virágmintás, csinos. Teljesen én vagyok! Gyanús, hogy ma felavatásra kerül. A pasiknak majd leszögezem, hogy: mindent a szemnek, semmit a kéznek. Amúgy is utálom az ilyen bunkó pasikat, ajánlom majd, hogy kerüljenek el.

A ruhára visszatérve, hihetetlen, hogy mennyi örömet tud okozni egy új ruhadarab. Teljesen feldobta a napomat. Úgy döntöttem mivel közeleg a Valentin nap, meglepem magam egy új ruhával, mert megérdemlem.

A tegnapi estém jól sikerült, teázgattam és sétálgattam a barátnőmmel. Köszönöm neki! Nem kell ahhoz, bulizni meg inni, hogy jó legyen az estéd. Én az ilyen beszélgetős, sétálós programokat szeretem, de persze a buli is jöhet. Szerencsémre, mint mondtam már, én kb 1 percig se tudok csendben maradni. Nem hiszem, hogy van olyan aki unatkozna velem, maximum akkor ha egy olyan pasival vagyok, aki nem érdekel, de még akkor is utálom a csendet. Mondták nekem tegnap is, hogy kicsit megváltoztam, de persze jó értelemben. Van aki pedig csodálkozik, hogy honnan van ennyi erőm és szinte semmi bajom, mosolygok stb. Erről csak ugyan azt tudom elmondani mint eddig, hogy a múlt ez elmúlt, a jelenben vagyunk és előttünk a jövő. Mindennek van jó oldala, pozitívnak kell lenni mindig és magabiztosnak, mert az fél siker! 

Végre hétvége!

Az új korcsolyámra sajnos még várom kell, de a héten tuti, hogy korizunk egyet jövőhéten pedig felavatom. A hetem elég fárasztó volt, szóval pont itt az ideje, hogy hétvégén kirúgjak a hámból. Tervek és programok vannak, csak férjen bele a hétvégémbe. Úgy döntöttem minden hétvégémen szórakozni fogok és bulizok. Mert miért ne? Ha hívnak megyek, én nem ülök itthon, az biztos. Azt mondták: egy ilyen csinos szép lány nem ülhet otthon a fenekén, főleg hogy egyedülálló. Lehet, sőt biztos, hogy igazuk van. A szórakozást pedig nem arra értem, hogy hulla részeg leszek és inni fogok minden nap, soha. Szerintem nincs undorítóbb annál, ha egy nő folyamatosan iszik és hulla részeg, még pasinál is csúnya, nőnél meg főleg. Nekem nem minden a pia, anélkül is teljesen jól tudom magam érezni. A szórakozás arra kell nekem, hogy ismerkedjek, jól érezzem magam és bulizzak. Új embereket ismerjek meg. Sajnos a hétvégére nem tudtam új ruhát venni magamnak, de a kedvenc boltomba jövőhéten jön áru, és mindenképp meglepem magam, mert miért ne? Ruhából soha nem elég! Lehet ez egy betegség, de ez van, akinek nem tetszik, így járt. Engem egy buliba, csöves vagy pizsamaszerű ruhába sose láttak és nem is fognak. még az utcán se. Egy nő igényes,még a rosszabb napjain is jól néz ki és nem hanyagolja el magát soha. Lehet beteges, de szerintem így van. Az pedig, hogy szeretek mindig jól kinézni, nem azt jelenti, hogy egy kiló vakolat van rajtam, és kint van mindenem, a kevesebb néha több.

Úgy néz ki, hogy ez az önbizalom növelés és gyűjtés kezd sikerülni. Úgy látszik, sok udvarló kell ahhoz, hogy felmenjen az önbizalmad teljesen, és tudd, hogy jó vagy. Természetesen van olyan is, aki csak azért mondja, mert azt szeretné, de azért annyira buta nem vagyok, hogy bedőljek a kamu szövegének. Lehet világos a haj színem, de nem vagyok szőke. 

Egyre jobban érzem magam, amit másoknak is köszönhetek. Ez a helyzet már egyre jobb lesz, mert nincs vissza csak előre. Sokkal felszabadultabb és nyitott vagyok. Köszönöm mindenkinek aki mellettem van és volt, egyedül nem ment volna. :)

Egy nagy lépés előre!

Ha màr tegnap írtam a hiányról és megbocsátásról, most az a rész jön, hogy nincs vissza csak előre. Eleget vártam rá, nincs tovább! Amíg vártam, hogy én legyek az egyetlen, addig ő mással dugott. Ha ő nem keres én se, ha ő nem szeret én se. Ennek így kell lennie. Most már tényleg elfogadtam. Elengedem végleg a múltat, csak az emlékek maradnak meg belőle, az érzések nem. Esélyt adok magamnak, hogy boldog legyek mással. Határozott vagyok, nem tud soha többet megtörni. Élvezem az életem, szabad vagyok és boldog leszek. Megmutatom a világnak, hogy a padlóról felálltam, mert ami nem öl meg az megerősít. Egy pasi után soha nem szabad sírni, 1 könnycseppet se érdemelnek. Nem írok többet se érzelmekről, se róla és semmilyen szerelmibánatos dologról. Lehet írtam màr ezt, de most komolyan gondolom. Határozott vagyok és az eszem átveszi végleg a szívem szerepét. Tudom jól, hogy több ezer férfi van még a világon, és majd egyszer valaki megköszöni neki, hogy "eldobott". Ezt már több mint 2 hónapja meg kellett volna tennem, mert túl sok vesszőt tettem oda, ahova már rég pontot kellett volna és így nem tudott volna megbántani újra meg újra. Most már tudom mit akarok, elengedni őt végleg. Sokszor mondtam màr, de utoljára elmondom: Ég veled! Nevess nyugodtan, mától már én is azt teszem.

"Aki nem keres annak nem hiányzol?!"

Ez a mondás nagyon is igaz szerintem, mint az is: aki azt akarja hogy az élete része legyél, helyet csinál benne. Akinek hiányzol, minden erővel azon van hogy kapcsolatba lépjen veled, mikor csak ideje engedi beszélgessen veled, felhívjon, írjon 1 sms-t. Ha valakinek érzed a hiányát, ott van mindig a fejedben, minden gondolatod csak körülötte kering, érdekel mi van vele, mit csinál. A tárgyak pedig amiket tőle kaptál mèg jobban előidézik ezt, na én ezért szabadultam meg tőlük. Persze az én helyzetemben ez más, mert én nem kereshetem, mert nem akarja. Ő meg ugyan minek keresne?! .... De ez ugyan úgy igaz a barátokra is. Egyértelmű, hogy érdekel mi van a barátnőimmel, mert szeretem őket. Én alapból nagyon kommunikatív vagyok, bárkivel eltudok beszélgetni, akár hosszabb távon is, de igazán csak azzal megy ez, aki érdekel is. Persze ha ír valaki akkor visszaírok vagy meghallgatom amit mondd, mert nem vagyok bunkó és így vagyok nevelve. Szerintem ez a kommunikációs készség elég nagy előnyt jelent, sokszor másokra is tudok hatni és megnyílnak nekem, bár kivételek mindig vannak.

Ahogy a bejegyzéseimet írom, sokszor jövök rá olyan dolgokra amire eddig nem. Úgy látszik az írás kell nekem ahhoz, hogy átlássam a dolgokat és megértsem mi miért volt. Az egészben csak annyi a rossz, hogy amikre rájövök azok nem éppen jó dolgok. Fáj beismernem, de minden úgy van, ahogy azt én gondoltam eddig is... Az idézetek, bölcsességek pedig mind igazak, hiába próbáljuk elhinni, hogy nem, és hiába nyugtatjuk magunkat azzal, hogy hátha, sajnos  akkor is igazak.

Megbocsátás

Szerintem a legnehezebb dolog a világon, de ez a tettek súlyától is függ. Azt hisszük, hogy ha valakit utálunk az a másiknak milyen rossz, lehet rossz, de nekünk mèg rosszabb. Folyamatosan úgy kelni hogy valakit akit szeretsz tiszta szívből utálod, nem éppen jó. Meg kell bocsájtanunk, mèg ha nehéz is, főleg ha màr rég nem az életünk része. Lehet nem önszántából tette, vagy ha mégis, akkor sincs jelentősége. Egy szép napon majd úgyis mindenki visszakapja az élettől amit tett, vagy megbánja a rossz lépéseit, ezért felesleges is az utálat. Azt mondják: Ha valakit szeretsz, engedd el és majd visszajön. Ez egy butaság, aki szeret az nem hagy el. Akkor én miért várjak rá, miért utáljam?! Az utálatom se érdemli meg. Ha neki nem kell a szeretetem, akkor majd másnak kellesz, ahogyan a szívem is és mindenem. Próbálok magabiztos lenni, vidám és mind emellett gyűjtöm az önbizalmam amit eddig "leszívott". Ha van önbizalmam, akkor van kisugárzásom, és látják hogy "ragyogok", boldog vagyok. Hiszen màr mondtam, attól mert egyedül van valaki mèg lehet boldog. Csak hiányoznak azok a mindennapos dolgok, és az hogy azzal voltam akit szeretek. Mèg friss ez a dolog, mit várok. Mèg csak 1 hét telt el, de remélem ő jól van, hisz úgy döntött ahogy neki jó. Nekem is jó lesz, mert ahogy a percek, órák, hetek telnek az érzések úgy múlnak el. Mert ugye a szerelmet ápolni kell, és ha nem ápolják az el fog múlni. Úgy keltem ma fel, hogy megbocsátom amit velem tett, magam miatt teszem, hogy tovább tudjak lépni, és hogy nekem minél könnyebb legyen. Örülök hogy màr nem is keres, hisz sehogy nem is tudna kapcsolatba lépni velem, nem hülyít többet és nem hazudik az "érzéseiről", nem kavar fel mindent teljesen feleslegesen. Esélyt ad arra, ha ő nem szeret majd más szeressen és mással boldog legyek. Tudom azt is, hogy próbára akart tenni, ami nem jött neki össze. Nem tudom mi volt a célja ezekkel és hogy most ő utál engem, de én reggel lelkiismeret furdalás nélkül kelek, mert mindig őszinte voltam vele, 1x hibáztam amit én meg is bántam. Köszönöm neki hogy ilyen gerinctelen volt velem, őt minősíti, nem engem. Köszönöm a leckét mindenképp tanultam belőle, ezt ő is tudja. Remélem ezek az érzések mi hamarabb elmúlnak mert ez az ember nem érdemli meg hogy valaki tiszta szívből szeresse. Köszönök neki mindent, hisz ezek tesznek/tettek  erőssé. A megbocsátás pedig nehéz, de megtettem mert erős vagyok, és aki màr rég a múltam része, felesleges utálnom.

Mit írjak?!

Màr nagyon izgatott vagyok, alig várom, hogy végre meg legyen a korcsolyám és azzal korizzak. Ma elég átlagos napom volt, semmi bölcs gondolat nem jut eszembe, és semmilyen téma sajnos, szóval ez a bejegyzésem elég unalmas. Most jelenleg az új tabletet nézegetem, fejtegetem, de úgy érzem a telefonom marad nálam a top 1. Màr nagyon megszoktam, nem cserélném le, csak ha kipurcan (amit nem ajánlok!). Sok szép emlék köt hozzá, és sok mindent köszönhetek neki. Átvirrasztott éjszakákat, a beszélgetéseket amik sajnos vele véget értek, a rengeteg képet, smseket és mèg sorolhatnám mi mindent. Megadnék mindent, hogy ezeket visszakapjam, de ezt lehetetlen vissza szerezni. Bevallom érzem a hiányát, de mit tehetnék?! Semmit. A tegnapi zene amit megosztottam nagyon tetszik, szomorú, de igaz. Keresem folyton a sok miértre a választ, de hiába keresem nem találok választ és màr soha nem is fogok. Jó lenne azt hinni, hogy én is hiányzom neki, de az a baj, hogy ezt csak hiszem, koránt sem így van. Megígértem, hogy nem írok róla, de nem megy. Az érzéseim nem tudom kidobni, pedig nagyon szeretném, a cuccaitól lehet megszabadultam, de sajnos a szívemben mèg mindig tovább él. Lehet buta vagyok, nem kéne kicsit se szeretem mert ő csak folyton bántott, de az idő múlik, az érzések változnak, csak az emlék marad, ami örök. Egy nap majd, ha véletlenül összefutunk, aminek az esélye 0%, majd simán elsétálunk egymás mellett mint 2 idegen. Tudom hogy így lesz, sajnos így kell lennie. Olyan lesz minden mint 2012 december előtt....

HORVÁTH TAMÁS & RAUL - HAGYJ EL (official music)

Hagyj el bébi, engedj felszállni az égbe,
Az álmaink elmennek, talán egyszer visszatérnek,
Most élj tovább, és láss csodát,
Sajnálom, hogy nem tudtam többet várni Rád!...

Hűha! Megmondom őszintén ez a mindennapos irkálás azt hittem könnyebb lesz,kifogott kicsit rajtam, de megpróbálom nem feladni, mert nagyon tetszik. Tudnék itt regényeket írni az érzéseimről, de nem teszem és nem is tehetem, mert az a valaki ha olvassa, lehet hogy majd kinevet, sőt nem lehet, hanem biztos, ezért inkább megtartom magamnak, hisz így akarta. Amiről szívesen írnék mèg ahhoz pedig az kell, hogy egy új férfi lépjen az életembe, ami remélem hamarosan bekövetkezik. Várom is, meg nem is, de egyáltalán nem görcsölök azon, hogy mindenáron kell valaki. Majd jön, ha jönnie kell. Mèg ha több év is telik el addig, szerintem megéri várnom. Addig meg értékelem azt amim van, hisz aki a kicsit nem becsüli.... A mának élek inkább, próbálok a tanulásra koncentrálni, és arra törekszem minden egyes nap hogy minél jobb legyen az életem, hogy elérjem és megvalósítsam a kitűzött céljaimat, mert tudom jól: menni fog! Ha van családod, testvéred és barátaid, akkor nem vagy egyedül!

"Teljes átalakulás?!"

Sokat gondolkoztam azon, hogy kicsit meg kéne változnom, mert lehet bennem van a hiba, de aztán rájöttem hogy ez butaság. Mondták már nekem hogy: túl konzervatív vagyok, túl nagy a szívem, túl figyelmes vagyok és még sorolhatnám, de ez miért baj? Senki sem tökéletes, minden ember olyan amilyen épp ezért nem vagyunk egyformák. Ha valaki nem fogad el olyannak amilyen vagy az legyen az ő baja, minimálisan lehet változni, de csak akkor megy ha azt saját magunk akarjuk, más nem tud minket megváltoztatni. Én inkább maradok önmagam, úgy gondolom teljesen rendben vagyok, 1-2 hibát leszámítva ami természetes. Inkább maradok ilyen, még ha meg se becsülnek, nem fogok megváltozni a csalódások miatt sem. Na meg miért tenném?! Lehet hogy óvatosabb leszek már és 2x meggondolom kivel érdemes ismerkednem, de attól még nem fogok megváltozni. Ha valakit szeretek egyértelmű hogy figyelmes vagyok és kimutatom az iránta érzett szerelmemet. Ezeken a tulajdonságokon nem nagyon tudok változtatni és nem is akarok. Maradok inkább mindig önmagam még ha úgy is tűnik néha hogy ez nem így van. Mindenki hibázik élete során, van aki tanul belőle, van aki nem. Én tanultam belőle és tudom jól hogy létezik olyan ember aki értékelni fogja azt amilyen vagyok és a tulajdonságaimmal, hibáimmal együtt fog szeretni. Hiszen ha valakit szeretsz, akkor számodra Ő tökéletes.

Minden eltelt nap, egy új lépés, ami egyre messzebb visz a múltamtól. Úgy tartja a mondás hogy: el kell engedned a múltat, hogy lehessen jövőd. Ezzel teljesen egyet értek. Az első lépés a legnehezebb, a többi már egyre könnyebb. Egy kedves ismerősöm azt tanácsolta, hogy minden lehetőséget amit kínál az élet éljek vele és ne találjak kifogásokat, hogy miért ne, vagy hogy nincs kedvem. 1 életem van, amit jól ki kell használnom. Félreértés elkerülése végett, itt nem arról van szó, hogy összefekszek minden nap mással, egyáltalán nem, hanem ha hívnak valahová akkor miért ne mennék? Élményt nem lehet pótolni. Persze ha van valakim akkor ez nem így van, mert akkor nem nagyon lógok pasikkal, mivel tiszteletben tartom a másikat, de ha nincs senki érdemes megragadni az élet adta lehetőségeket. Tegnap is így tettem, nagyon jó napot zártam, ma pedig a barátnőimmel voltam korcsolyázni ami egyszerűen fantasztikus volt. Igaz hogy terveztük, de úgy volt hogy mégse jön nagyon össze, végül összekaptuk magunkat és elmentünk. Furcsa volt, mert nagyon féltem, mivel sose voltam még, de nagyon jól ment, valószínűleg annak köszönhetem, hogy régen nagyon sokat görkorcsolyáztam. Annyira megtetszett most ez, hogy úgy döntöttünk veszünk saját korit és amikor tehetjük elmegyünk újra. Ahogy siklottam a jégen szabadnak és boldognak éreztem magam, hiszen az hogy egyedül vagyok nem azt jelenti hogy boldogtalan vagyok. Inkább vagyok egyedül boldog, mint egy kapcsolatban boldogtalan.  Kell néha az újítás úgy gondolom, mert ha ugyan azt csinálod mindig az unalmas. Kell a szórakozás, kikapcsolódás, sport és mind emellett a barátok, barátnők akik mellett soha nem unatkozol, nem hagyják hogy szomorkodj, elterelik a rossz gondolataidat, meghallgatnak és nem csak akkor szeretnek ha boldog vagy, közel vagy és kell valami hanem mindig.

Csak pozitívan!

Minden dolognak van jó és rossz oldala. Lehet bezárult egy ajtó előttem, ami régóta nyitva állt, de màr örökre zárva lesz. A hibák arra vannak hogy tanuljunk belőlük, a kudarcok, a fájdalom pedig erősebbé tesz. Az élet megy tovább, nem állt meg. Talán így kellett lennie, a jövő új esélyeket, lehetőségeket kínál majd. Az élet esélyt ad arra, hogy megtaláljam az "igazit", mert egyértelmű ha ő lett volna az, akkor az az  ajtó nem zárul be és nem került volna közénk egy hatalmas fal. Próbálom mindennek a jó oldalát nézni, bízni hogy a sok új ajtó közül a jót választom majd. Tudom hogy nem az az út a legjobb ami a legkönnyebb, sokszor a nehezebb út a legjobb. Van aki inkább feladja és nem küzd tovább, mert nincs meg benne a küzdeni akarás, de nem biztos hogy ez jó. A jót nem adják könnyen, a másikért küzdeni kell, de mindenhez 2 ember kell. Ha a másikban nincs meg a hajlandóság, zárd be azt a kaput előtte, várj a megfelelőre ahol 1. leszel, aki érted a többi ajtót bezárja és csak neked hagyja nyitva azt az 1-et.  Az élet azt akarja hogy így legyen, hiába most fáj, az igazi egy új ajtón vár majd rám! :)

Távolság....

Nehéz messze lenni és kitartani, de ez más. Mikor màr nem vagy vele, beszélgettek és csak veszekedtek, mert ott van az a dolog, ami beárnyékol mindent és az a dolog egyre nagyobb. Hiába próbálod kikerülni nem megy, mert az nem a múltban volt, a jelenben is tart. Úgy érzed jobb ha beszéltek, de nem jobb, mert csak egyre messzebb kerültök egymástól. A szerelemből, őszinte érzésekből utálat lesz, nem érted hogy miért történik ez, mikor hiszel mèg benne, de rájössz hogy butaság hinni benne. Minden pillanat egy illúzió, egy mese, nem jó semmi, mert a szép szavak üresek és tudod hogy nem te vagy az egyetlen. Míg neked ír, máshoz megy, míg azt írja: Hiányzol, közbe mással van. Legbelül fáj, tudod hogy erősnek és határozottnak kell lenned, makacsnak és azt kell mutatnod "utálod" pedig nem utálod.  Az eszed szerint tudod hogy ha tényleg úgy lenne ahogy mondja nem így viselkedne. Nem érted miért ilyen veled, lehet hibáztam amit bánok, de én visszakaptam ezt párszor és tudom hogy erre ment ki a játék. Ha így akarta hàt legyen, mert ugye én vagyok az a lány akivel letudná élni az életét. Ő döntése, elfogadom. Higgye azt hogy én átakartam verni nyilván azért akartam vele újra együtt lenni, higgye azt hogy mindenért én vagyok a hibás. Higgyen amit akar, kitartottam mellette mindig, de ez úgy látszik màr mit sem számít. Remélem azt is tudja, hogy én tiszta szívből szerettem, mindent megtettem és csak arra vártam hogy én legyek az egyetlen. Ahhoz képest most itt tartunk, 2-3 hónap alatt sikerült megutálnunk egymást ami fáj, mert a szívem mèg rá várt, de minek. Ahhoz hogy valami működjön, ki kell iktatni a hiba okát, de màr làtom szándékosan nem akarta. Egy kapcsolatban 2 ember van nem pedig 3. Most már újra csak 2 van, mert végleg távozom tőle, messzire, ahogyan akarta!
Úgy látszik ez az igazi távolság....

U.i.: Ez az utolsó bejegyzésem hozzád!

A pletyka

Nehéz helyzet. Válassz: A szívedre vagy az eszedre hallgatsz? Először inkább mindig a szíved a mérv adó, mert akit szeretsz, kedvelsz bízol benne és tudod hogy sokszor vannak olyan pletykák amik nem igazak. Igen ám, de aztán hirtelen olyat tesz a másik ami mégis csak megingat téged, elég ehhez egy "kis" füllentés, hazugság és a bizalom máris kérdésessé válik . Ezek után is próbálsz benne bízni, mert kimagyarázza magát és mert a szíved erősebb az eszednél, de aztán jönnek az újabb pletykák és ő ahelyett hogy bizonyítaná az "igazát" csak az ellenkező irányba bizonyít és megmutatja neked hogy mégis csak igaz az a pletyka. Felteszed magadnak a kérdést: Tényleg ennyire hülye voltam, és inkább a szívemre hallgattam?! Na ezek után jön az hogy az eszed átveszi a fölényes szerepet, makacsul és határozottan ragaszkodsz ahhoz hogy igaz amit mondanak és már a kedves szavak se tudnak megtörni. Ismét jönnek a pletykák a múltból, hogy mik történtek, miket tett veled, és a bizalomnak végleg vége. Akinek eddig hittél, már azt se hiszed el amit kérdez. Minden tettével csak bizonyít neked, és nem látja be soha hogy mi miért volt, hogy miért menekültél el tőle, miért taszít el a viselkedésével, téged is hibásnak tart, de nem érted miért. A legvégsőkig megpróbál téged átverni, kihasználni, közbe meg a szép szavainak a fele sem igaz már. Aztán jön a nagy fordulat, hogy nem csak te utálod őt, hanem már ő is téged, mert a rólad elinduló pletykáknak hisz ő is, aminek semmi alapja. Megsértődik rád, tiszta szívéből gyűlöl azért amit meg se tettél, és tényleg nem, de ha már ő a hibás és a rossz a másik is legyen már az. Úgy látszik tényleg nem ismerjük egymást, talán soha nem is ismertem őt igazán, mert amit ő tett és csinál, és amit én tettem az nem egyenrangú. Minden pasi abban a tévhitben él, hogy az exbarátnője csalódott benne és hogy teljesen kivan, akkor már egyből mindenkivel ágyba bújik, egy szemét, hazug csaj lesz, ez egyáltalán nem így van! Miért tenném ezt, mire lenne ez jó? - Semmire. Ha valakit szeretsz és nem tudod kiverni a fejedből akkor neki ott kell lennie, lehet idővel eltűnik és az iránta érzett szerelmed is megszűnik, de azzal hogy olyanokat teszek ami nem én vagyok, az nem változtatna a helyzetemen. Attól hogy egyedülálló lettem ismerkedek, a társaságomban van 1-2 pasi az nem azt jelenti hogy én azokat tettem, amit terjesztenek. Rossz indulatú, gerinctelen, érzéketlen emberek mindig is voltak és lesznek is, akik kitalálnak dolgokat, a baj azzal van, ha be is bizonyítod és teszel érte, hogy az a pletyka igaz...

Szia új blog! 1. bejegyzés

"Örökké tartó szerelem"

Létezik?! Talán igen talán nem. De ezt nem tudhatod addig mèg nem voltál szerelmes. Mi a szerelem?! Ki hogy látja. Számomra az, hogy folyton a másikra gondolok, mèg álmomban is. Ha kimegyek az utcára bizonyos helyekről eszembe jutnak emlékek, az első találkozás helye, az első csóké. Ahol a másik kimondta elsőnek: Szeretlek. Ha messze lakik akár mennyi idő teljen is el, annyira izgatott vagy hogy végre láthatod, hogy megcsókol, megölel. Igaz borzasztó az hogy pl 300 km-re lakik és sms-be vagy chat-en tudsz csak vele beszélni, próbálod belevinni az érzéseid a mondandódba, de nehéz, mert egy szemtől szembe kimondott szeretlek, na az tényleg tele van érzésekkel. Próbálod néha napján meglepni, ezzel is azt bizonyítva mennyire szereted és hogy igenis fontos neked, figyelsz rá. A legjobb pillanat számomra pedig az, ha a másik szemébe nézel mélyen, nem szól semmit, nem is kell hisz a szeméből is làtod mennyire szeret, a tekintete is mosolyog, a szeme ragyog, te pedig elolvadsz akár hányszor és akár mikor meglátod a pillantását. Ha szomorú vagy vagy megbánt elég a mosolya és máris jobb a napod. Lehet, sőt biztos hogy nem tökéletes, mert nem romantikus, nem figyelmes de lehet pont ezért tökéletes?! Minden lány arra vágyik hogy a másik tökéletes legyen, de kit zavar ha nem az, mert valami megfog benne és hiába telhetetlen, elviselhetetlen a természete sokszor akkor is érzed és tudod hogy ő kell neked, mert a kulcs szó az hogy: Szereted. Persze mondhatják h buta vagyok, mert a másik nem érdemel(t) meg, de a szívnek nem lehet parancsolni. Hiába bánt meg sokszor, sőt rengetegszer, elnézed neki mert tiszta szívből szereted. Ha szerelmes vagy igazàn, az jobb emberré tesz, mert nem leszel önző, a másikra is odafigyelsz, kompromisszumot kötsz sokszor, hogy mind a kettőtöknek jó legyen, figyelmesebb leszel, na de persze ez nem mindenkire igaz. A világ végre is elszaladnál hogy kikiabáld: Boldog vagyok! De aztán hirtelen jön egy nagy viharfelhő, hiába próbálod elhessegetni, nem tudod! Hisz ehhez 2 ember kell. Kérdezed: Mièrt?! Eddig jó volt minden, most mièrt nem?!
A segély kiáltásod senki nem hallja meg, főleg nem Ő. Hiába kiabálsz egyre hangosabban, ez csak egyre rosszabb. Ami eddig szép volt az hirtelen homályba veszett. Ezek után sem érted mièrt kellett ennek így lennie, csak azt érzed hogy átvertek, a szíved amit másnak adtál eldobták. Te ezek után is felállsz, erős vagy hiszen elvileg nem állt meg a világ, vagy mégis?! Csak érzed azt az űrt a szívedben, amit eddig valaki betöltött, de màr nincs senki. Tudod h rosszat tett, utálnod kéne, de mégsem tudod, mert igaz messze van és más utakon, de mèg a szívedben ott van.
Ez lenne az örökké tartó szerelem?!