Suli után a nagy pakolászásba ezt a kis vízilovat találtam meg az egyik kis táskámban és nagyon megörültem neki. A világ legcukibb kisfiújától kaptam körülbelül 4 hónapja. Az emlékek egyből elő jöttek. Nagyon szerettem őt is és a kis húgát. Ha velük voltam, sokszor játszottunk. Lehet, hogy már nem emlegetnek egyáltalán és a kitalált nevemmel együtt örökre feledésbe merülök lassan, de azért én emlékezni fogok ugyan úgy rájuk, hisz a szívemben egy kis helyet elfoglaltak. A "szerepemet" már átvette más, de abban biztos vagyok, hogy senki nem fogja őket nálam jobban szeretni, mert nekem hatalmas szívem van. Most kicsit szomorú lettem, mert tudom, hogy többet nem igazán látom őket és már semmi nem lesz olyan mint régen, de ezt a kis időt is értékelem, amit velük tölthettem. Örülök, hogy megismertem őket és ha visszagondolok rájuk elmosolyodom, mert szép pillanataim voltak velük, ezeket az emlékeket pedig senki sem veheti el tőlem soha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése