A tegnapi estém azért jól sikerült, táncikáltam kicsit, de inkább beszélgettem az ismerőseimmel. Szerintem pont elegen voltak, így nem volt tömegnyomor. Teljesen lazán mentem le, de még így is betámadtak a férfiak. Én kicsit furán éreztem magam, mert mindig kiöltözök. A buli fáradalmait délután sikeresen kipihentem. Ma nem megyek sehova, inkább a pihenést választom és filmezni fogok egész este.
Nem értem a férfiakat.... Miért akkor jönnek rá, hogy elcseszték és engem kellett volna választaniuk amikor már túl késő. Ilyenkor jönnek rá, hogy aki normális volt velük azt eldobták és azt választották aki 0 Ft-ot nem ér és semmi komoly jövője nem lesz vele. Hát bocsi, de ha eddig nem kellettem most se kelljek. Én mindig is normális voltam, sose néztem azt, hogy a másiknak mennyi pénze van, bármit meglehet velem beszélni, ha ez nem kellett sajnálom. Ha ti nem, majd más értékeli mind azt ami én vagyok, szaladjatok nyugodtan csak a pótlékokhoz és az olyan "nőkhöz" akiknek nincs szívük se, ott fognak átverni, megcsalni, kihasználni titeket ahol akarnak. Ez kellett nektek?! Egyétek meg amit főztetek. Hozzám utólag ne szaladjatok, nem hat meg. Hiába van nagy szívem, hiába bocsájtottam meg nektek amit velem tettetek, nem vagyok hülye, hogy több hónap/év után adjak 1 esélyt, én se kaptam meg, ti se fogjátok. Egy "szerelmem" van aki nem más mint az Apukám. Valentin napra is kaptam tőle bonbon-t, jó persze a saját Apukám, de neki nem kell külön kérvényt benyújtania Anyának, hogy ajándékozzák meg egymást, nem kell kérnie, hogy legyen figyelmes és ne csak szavakkal bizonyítsa, hogy szereti, hanem tettekkel is. Ez a normális szerintem, nem az, hogy azt hiszem egy szeretlek szóval be is bizonyítottam, hogy így is van. Mondani mindent lehet. Reménykedem benne vagy is inkább tudom, hogy vannak még normális férfiak, akik tudják, hogy kell megtartani egy nőt és hogyan kell ápolni egy kapcsolatot.