"Isten nem ver bottal" szokták mondani és ez így is van. Aki másokat bántott, kihasznált, megcsalt az mind visszakapja az élettől. Ez eddig is így volt és lesz is. Én ennek csak örülök, ha nem is olyan formában kapják ezt vissza, de visszakapják az a lényeg és megtudják milyen érzés szenvedni!
A sulimnak csütörtökön vége lett sajnos, nem vártam, de végül eljött az utolsó nap. Tanulhatok majd gőz erővel a vizsgára. A héten volt anyukám születésnapja, megleptem egy díszpárnával amin ez a szöveg volt hímezve:
"Az anya gyermeke kezét csak egy ideig fogja, de szívét örökre"
Angolul volt az írás, ezért egy kis papírra leírtam neki a fordítást és az a párna mellé tettem az ajándéktáskába.
Csütörtökön délután a barátnőmékkel kiruccantunk Vajdácskára a tóhoz. A barátja horgászott mi pedig sétáltunk és közbe sóskát szedtünk. Megörökítettem a tóról pár képet, de csak egyet mutatok meg, nagyon szép volt és az idő is nekünk kedvezett.
Tegnap azaz pénteken reggel 7 kor arra keltem, hogy játszik a zenekar, de sehol nincsen, aztán pár perc múlva felbukkant a parkolóban a gumikerekes kisvonat, persze ezt a pillanatot is megörökítettem.
Dél körül elmentünk megünnepelni anya születésnapját egy ebéddel, utána pedig kinéztünk a majálisra. Szerencsére időben hazajöttünk onnan, mert utána igen csak pocsék idő volt.
A kreatívkodás sem maradt el a héten, ugyanis anyák napjára készültem. Nem egy nagy durranás a "művem", de úgy gondoltam ez jobb mint egy csokor virág, mert maradandó emlék. Mèg utoljára megmutatom ezt is, hogy hogyan is néz ki.
Szerintem nincs okom panaszra, nem volt unalmas a hetem, a hétvégémet pedig bearanyozta egy négylevelű lóhere amit hazafelé jövet találtam, bár nem meglépő, mert én mindig találok, de én az ilyen kis dolgoknak is örülni tudok. :)